Bár a cím viccesen hangzik, mégis ha jobban belegondolunk, több igazság van benne, mint hinnénk…
Volt egy vezetőm, aki a munkahelyi feszültségek oldása érdekében, folyton azt hangoztatta, hogy ugyan kell-e az óvónőknek barátoknak lenniük? Mert hiszen ez egy munkakapcsolat. A munkahelyen nem kell barátságoknak köttetniük. Elég, ha jóban vagyunk, vagy még az sem muszáj csak tudjunk együttműködni.
Ez már akkor is zavart keltett bennem, amikor először hallottam, és azóta sem hagy nyugodni a gondolat, pedig már évekkel ezelőtt történt. Vajon igaza van? Értem a gondolatmenetet, és ez sok munkahelyre igaz, (bár zárójelben megjegyezném, hogy társas lények vagyunk, és akkor vagyunk aktívak, pozitívak, és jó munkaerők ha szívesen dolgozunk és szívesen járunk be dolgozni – az pedig könnyebb jó társaságban, főleg ha barátok is vannak) elismerem, hogy egy irodában, vagy olyan munkák során, ahol önállóan kell munkát végezned, nincs szükséged arra, hogy barátságban, vagy jóban legyél a munkatársaiddal.
DE ez ránk, egyáltalán nem igaz! A mi kapcsolatunk, igencsak szoros. Tulajdonképpen nagyon hasonlít egy párkapcsolatra. 15-25 gyereket nevelünk együtt. Meg kell egyeznünk a nevelési elveinkben, a szabályokban, amiket közösen alkotunk és tartatunk be. Ha mi jól kijövünk, jól érezzük magunkat együtt, egyetértünk, akkor lesz a csoportunk kiegyensúlyozott, vidám, jól működő csoport.
Gondoljunk csak bele, ha a házaspárnak, akiknek 1-4 gyerekük van, azt mondják: Nem kell feltétlen jóban lennetek, csak egyezzetek meg a gyereknevelést illetően. De azt napi 6-8 órában tegyétek együtt, közös erővel… nah mit gondoltok?
Apa- anya nem is szereti egymást, sőt mi több nem érzik jól magukat egymás társaságában… sok a kimondatlan/ vagy akár kimondott feszültség. Sosem mosolyognak, nem értenek egyet semmiben, és forgatják a szemüket, ha a másik mond valamit. ((Sajnos tényleg létezik ilyen család...a gyereken meg is látszik..)
Szuperül lehet ilyen közösségben érezni magad...
Te szívesen járnál oda, mint gyerek? Vagy vinnéd oda a gyereked?
Szerintem meg is válaszoltuk ezt a kérdést...
UI.: Mindig is az volt az álmom, hogy az ideális nevelői légkör (óvoda és iskola is ide tartozik) az az egy férfi és egy nő pedagógus. A gyerekek óvodás korban keresik a nemi identitásukat, szerepeket próbálgatnak, mintákat tanulnak. 2-6 éves korig a gyerek több időt tölt az óvodában, mint otthon... (van aki napi 9 órát, azaz heti 45 órát), velünk van, minket lát, tőlünk tanul. /ezután még van kérdés, hogy mennyire fontos ez a szakma?/
A mai világban, ahol pedig rengeteg a csonka család, és az elvált szülő, még fontosabb lenne a férfi szerepminta. Ezért van, hogy annyira örülnek a szülők, ha jön egy karate oktató vagy foci oktató bácsi.... végre valami férfi!!!
Képzeljük csak el milyen jó lenne, ha néha egy férfi mesélne a gyerekeknek. Mennyire más egy férfi hang! Én személy szerint a mai nap is szívesen hallgatom Szabó Gyula bácsi féle magyar népmeséket. Ha lehetne barkácsolni az óvóbácsival, és varrni tanulni az óvónénivel. Ha együtt lennénk egy nagy család. Hiszen a nevelési alapprogram is kimondja: az óvoda másodlagos nevelési színtér. (első a család)
De sajnos valamiért még a XXI. században is a férfiak nevelői megítélése olyan, mintha a középkorban lennénk.... kár... nagyon nagyon nagy kár :(
De az örök pozitív: Reméljük az álmok egyszer valóra válnak... :)
