Egy óvónő naplója...

nyári szösszenet

2016. július 03. 19:30 - Ancsa Zák

Lányok egymásközt

Egy háromgyerekes családdal nyaraltam nemrégiben, akiknek két gyerekünk az én ovimba jár, a középső gyerkőc az én csoportomba, a nagyobbik most ballagott el. Imádom őket, nagyon okos, értelmes gyerekek, kicsit félénkek de nagyon életrevalóak. 

Mivel ott laktam velük pár napig, ezért egy egész más viszonyba kerültünk a gyerekekkel, sokkal közelebbi intimebb viszonyba. Amikor elmentem zuhanyozni Lili megkérdezte velem jöhet-e. Rögtön tudtam miért: kíváncsi. Mindent látni akar. Hogy nézek ki meztelenül, hogy fürdök, milyenek a ruháim, mit veszek fel.

Az első reakcióm egy másodpernyi szorongás volt, amit a következő másodpercben azonnal le is gyűrt a pedagógus énem. :) Azt gondoltam, ez fontos, és életkori sajátosság. Miért is ne? így kilépve a komfort zónámból egy pillanatnyi hezitálás után, igent mondtam, ő pedig repesett az örömtől. 

Velem jött, és tényleg mindent látni akart. Persze közben kicsit zavarban volt, nevetgélt a szituáción, de tágra nyílt szemmel figyelt, én pedig tudtam, hogy az én reakcióimat is figyelni. Nem csak a test érdekli, ami mindenkit az ő korában, hanem azt, hogy én mennyire vagyok szégyenlős.

Úgy gondolom, fontos, hogy a velünk azonos nemű gyermekünkkel ilyen intim kapcsolatba kerüljünk. Nem kell szégyenlősnek lennünk, nem szabad azt sugallnunk a gyermekeknek, hogy a test szégyellni való dolog. A testünk mi vagyunk, szeretnünk kell magunkat. Meg kell tudnunk nevezni punci, nuni, suni - akárhogy is hívjuk, vagy fütyi, fütykös, kuki, kukac. Nevezd meg, fogd meg, nézd meg. Még kicsi - ez nem bűn, viszont fontos. Minden gyereket érdekel a teste, és ebben a korban (6-8) már a felnőtt teste is. Ez az a kor, amikor a saját neme felé kezd húzni. Példaképeket keres. Jó lenne ha a saját gyermekünk számára mi lennénk a követendő példa, és mi nem a szégyent közvetítenénk felé, hanem a teste szeretetét és elfogadását. Büszke viselését. 

Sokat fejlődhetünk ezalatt mi magunk is, hiszen tudjuk, hogy a nők nagy része nem szereti a saját testét, nem fogadja el magát úgy, ahogy van. Ez talán egy remek alkalom arra, hogy új fejezetet nyissunk az életünkben és a lányunk kedvéért, túllépjünk a gátainkon.

Hajrá hölgyeim, hajrá anyukák! Mindenki szép, úgy ahogy van!

 

_20160703_192831.JPG

 



Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://noe-barkaja.blog.hu/api/trackback/id/tr18863678

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása