Úgy érzem egy örök, lehetetlen, meddő vitát folytatok arról, hogy milyen mesék valók a gyerekeknek, és hogy egyes rajzfilmek inkább felnőtteknek készülnek… és egyre inkább úgy érzem, hogy lassan már az egész világgal szemben. A mostani szülők nagy részének még nem adatott meg a rajzfilm, vagy a mozi, vagy még abban a szuper gyerekkorban volt részük, amikor még igazi gyerekeknek készült rajzfilmeket nézhettek.

Amikor még Walt Disney élt, és tényleg odafigyelt arra, hogy a mesék, azok a gyereknek szóljanak. Az ő nyelvükön szólaljon meg, az ő humorérzékükre hangolódjon, ne legyen félelmetes – rémálmokat okozó, még több kérdést és agressziót kiváltó.

Amikor még volt Babar, Vuk, Micimackó, Egyszer volt sorozat, Magyar népmesék, Vízipók csodapók, Frakk, Süsü, Mézga család, Kockás fülű nyúl, Frédi és Béni avagy a két kőkorszaki szaki, Pom pom meséi, Mazsola és tádé, Kukori és kotkoda, Mekk Elek, Csodálatos iskolabusz…stb.

Ezek a mesék valóban gyerekeknek készültek, nem voltak ilyen feszített tempójú, minden másodpercben valami izgalmat megélő történetek. Voltak még benne hosszabb, és ami még fontosabb értelmes, gyerekek számára érthető dialógusok, volt (legtöbbször) valamilyen tanulság, ami a mai mesékkel ellentétben nem volt szájbarágós, de érdekes módon mégis érthető volt.

Walt Disney egész estés meséi is ilyenek voltak. Gondos figyelmet fordítottak arra is a készítők, hogy a történetnek legyenek (igencsak fontos) valóságalapjai. Gondoljunk a Herkulesre, ahol a görög istenek szerepei és nevei megegyezetek, a helyszíneket többnyire valósághűen ábrázolták, számos valódi legendát és vallási kérdést szerepeltetnek benne.

Az Oroszlánkirályban az állatok mozgása és testfelépítése lenyűgözően valósághű, az állatok tényleg azt eszik, amit a valóságban és Mufasza még meg is magyarázza a kisfiának, hogy ez az élet rendje, amit tiszteletben kell tartanunk.

Pocahontasban a valóságos világok közti különbségek mutatkoztak meg, ahol a „sápadt arcú” azt hiszi, ő mindent tud, mert ő a „felvilágosult” ember, míg az indiánok, akik mindenkinél jobban ismerik a földet és annak kincseit, ők a barbár ostoba emberek. Mit tanít ez a mese? Mikor Pocahontas azt mondja, van arany: a kukorica. Minden nézőpont kérdése, egymás elfogadása, a szeretet, a természet tisztelete és még sorolhatnám…

A Mulánban betekintést nyerhettünk a kínai tradíciókba, egy másfajta világszemléletbe, és a nők egyenjogúságért vívott harcába.

És mindezek gyönyörű, értékes, minőségi zenével voltak tarkítva. Csipkerózsika zenéjét Csajkovszkijtól kölcsönözték például. A képi világról már nem is beszélek, mennyivel gyönyörűbbek a kézzel rajzolt mesék, mint a mai animációs filmek…

Már évek óta összeszorult torokkal nézem, mi folyik a rajzfilm iparban mostanában, szívom a fogam és szidom magamban a mai animációs mozifilmeket, próbálom magyarázni a szülőknek, hogy nem óvodás gyerekeknek való még a Shrek vagy a Walle. De tavaly megnéztem az új őrületet a Jégvarázst(Frozen), és ott betelt a pohár. Hangosan hörögtem a tv előtt ülve, és a végére már a hajamat téptem, és azt mondtam, hogy nem NEM NEEM, nem hiszem el, hogy ennél minőségibb mesét már nem lehet csinálni!? Ez volt nálam a Disney legalja. Ilyen nincs… és mégis van, mert imádják és jön ki a 2. rész….

Milyen párbeszédek vannak abban a mesében kedves szülők? Borzalom… hol az értelem? Mi az üzenete annak a mesének????? Tessék mondani, mi a tanulság???  A végén van egy 5 perces, nagyon durván szájbarágós rész a szeretet fontosságáról, ami annyira undorítóan csöpögősre és nyálasra sikerült, hogy majdnem áttekertem. És egyébként? Miről szól az egész mese? Arról, hogy Elsanak van egy különös képessége, amit kicsi gyerekként nem tud uralni, és okoz egy galibát, veszélybe sodorja a kistestvérét, akit amúgy imád. Mi erre a szülők reakciója? Be kell zárni, el kell tiltani a világtól, nehogy másnak is kárt okozzon. – Itt álljunk is meg egy pillanatra – kedves szülők, tényleg ezt az üzenetet szeretnétek közvetíteni a gyerekeitek felé? Hiszen Elsának teljesen valóságos gyermek problémája van. A gyerekek sem tudnak még uralni szinte semmit, nem tudják még irányítani az érzelmeiket, az erejüket, sok mindenre nincsenek még befolyással – de idővel megtanulják… ha segítünk nekik! Vagy mi is olyanok leszünk, mint Elsa szülei? Ha nem megy, akkor inkább ne is próbálgasd, sőt rejtsd el, szégyelld! Ezt szeretnénk??? – majd Elsat elzárják, még a testvérével sem játszik. Felnő az a szegény gyerek tök egyedül, magányban, szomorúan, megalázottan. Majd meghalnak a szülei és ő kerül a trónra, mert természetesen ő egy királylány.. (ez az első 10 perc…) és nagy idegességében megfagyasztja az egész várost, ettől aztán úgy beparázik, hogy elmenekül, épít magának egy jégpalotát és ott él magányosan, és mindenkit elriaszt magától. ( - és már egy éve minden óvodás lány Elsa akar lenni…….) Ezek után a mese már csak arról szól, hogy Anna, a bolondos kishug megpróbálja megmenteni a várost, meg Elsát, közben szerelmes lesz (kétszer), bonyodalmak sora, felnőtt dialektusok, felnőtt humor, egy rénszarvas, aki valójában egy kutya – ha még emlékeztek, mit mondtam az oroszlánkirálynál..- és a végén a nagy nyáljelenet.

Na. Ez a tavalyi év legsikeresebb filmje. Dollármilliókat hozó mese, és a 3-6 éves gyerekeim kedvence. Sírni tudnék, és nem túlzok…

És a szülők azt mondják nekem, hogy nekik tetszik. De mi? Ennyire agymosottak lettünk emberek, hogy már azt sem vesszük észre, hogy szemetet nézünk? Ez nagyon szomorú társadalmi képet fest rólunk…

Ezek után már azt gondoltam, hogy vége, ez egy olyan harc, amiben én már nem nyerhetek. Már a cikket sem akartam megírni, sőt már nem is mondtam semmit, feladtam.

Egészen máig, mert most megint megnéztem három „gyerekműsort” a moziban, ami 6 éven aluliaknak nem ajánlott.

Kijött mindenidők egyik legjobb és leghíresebb Disney meséjének film változata: A Dzsungel könyve. 6 –os karikával!?!?!?! Mondhatnám, hogy eleve nem tetszett, mert teljesen átírták az egész mesét, nem is lett minőségi, csak látvány… de ez még nem elég. A majmos jelenet konkrétan egy horror filmbe illő jelenet lett. És mellettem egy 5 éves forma kisfiú ült a moziban!!!!!!

Megnéztem a Zootropolist is…1,5 órás tömény akció. Még az én felnőtt idegrendszeremnek is fárasztó volt ennyi történést, üzenetet, képi és zaji világot befogadni, akkor milyen fárasztó és romboló lehet egy óvodás idegrendszerének?

Már megint mi az üzenet? Erre nem igazán jöttem rá… Együtt élnek a vad állatok és a „prédák” (Walt Disney vajon mit szólt volna ehhez?) egy utópikus világban, ahol bárki az lehet, aminek lenni szeretne, amennyiben nincsenek túl elragaszkodott ötletei, mint főhősünknek, a nyuszinak, aki rendőr szeretett volna lenni, répagazdálkodó helyett. Valamiért a rókák lettek az állatvilág „feketéi” vagy nálunk cigányai, akiket mindenki lenéz, vagy hátrányos helyzetűnek titulál, lopnak, csalnak és hazudnak, és semmi hasznuk belőlük a társadalomnak. A nyuszi szülők részéről többször degradáló és visszahúzó üzenetek jönnek, amiket kompenzálandó a kisnyuszi megcáfol.

Nem értem, mi szüksége a gyerekeknek erre a fajta valóság ábrázolásra?

 Amennyiben ez gyerekfilm akart lenni, mert nekem szent meggyőződésem, hogy ez nem gyerekeknek készült. És a legerősebb érvem erre egy teljes jelenet Keresztapa adaptáció, egy hörcsög képében…

Megpróbáltam megkérdezni a gyerekeket miről szól ez a mese, hát nem igazán tudták. Azt mondták az állatokról, nyusziról, vagy azt, hogy a lajhár vicces volt. Ennyi.

Még fel sem ocsúdtam ebből a sokkból, amikor kijött végre a moziba a Kiskedvencek titkos élete, amit bevallok őszintén, már régóta vártam – mert, mint már párszor említettem, ezek a mesék felnőtteknek készülnek, nem gyerekeknek. – Nagyon élveztem, vicces volt, akció dús, de annyira sok akció volt benne, hogy úgy érzem, megint átestek a ló túloldalára a készítők, sok résznél már nem is tudtam nevetni, csak annyit mondtam „okkkééé…”

 A végén pedig ennyivel nyugtáztuk a filmet: „Ez nagyon cuki volt, de ez sem gyerekeknek való. -  Hát nem.”

Ezzel a filmmel nem volt annyi baj, mint a fentebb említettekkel, a nagyobbak már nyugodtan megnézhetik, tehát a 6 ével felüliek, de a kisebbeknek szerintem voltak igencsak félelmetes jelenetek. A nyúl teljesen elmebeteg, pszichopata benne, érthetetlen dialógusok vannak egy kisgyermek számára, abszolút felnőtt humor jellemzi, de legalább az állatok itt a valós személyiségüket kapták meg, aminek örülök.

A végére egy összegzés az utóbbi évek felnőtt rajzfilmjeiről, amik elé nem ültetném le az óvodás korú gyerekemet:

Zootropolis, Kiskedvencek titkos élete, Agymanók, Hotel Transzilvánia, Shrek, Madagaszkár, Walle, Szörny rt., Up, Dzsungel könyve film (nem rajzfilm), Tarzan legendája (film) (Jégvarázs: ami kakukktojás, mert az nem felnőtt film, hanem kuka…)